A divattervekből és azok dokumentációiból rendezett kiállítást az egyetem egyik kutatólaborja, a MOME TransferLab jegyzi.

A TransferLab a fogyatékossággal élők támogatását, társadalmi láthatóságának erősítését elsődleges céljának tekinti, melyhez a labor újszerű, útkereső oktatási programjai adják a hátteret. A labor ezeket a célokat a tervező szakokkal szorosan együttműködve valósítja meg.

A "Normcore" a kortárs divatelmélet kifejezése, mely a végletesen egyszerű, szélsőségesen "normális" öltözködés eszköztárát írja le.

A tárlat olyan divatterveket mutat be, melyek az érintettek számára, az ő aktív részvételükkel készültek. A végtaghiányos, kerekesszékes együttműködők személyes igényeire szabott ruhák teljes mértékben funkcionális, viselhető darabok. Létük a fogyatékossággal kapcsolatos előítéleteinket kérdőjelezik meg. A tárlat az érintett modelleket szerepeltető divatfotókkal szeretné megmutatni, mi történik akkor, ha a ruhatervezés valódi igényeket követ, és jelentésteli gesztusokkal beszél a viselőjéről. A divatfotókat skiccek, videóinterjúk és alkotói állásfoglalások kísérik, hogy az érdeklődő minél teljesebb képet kapjon a tervezési folyamatról.

A bemutatott ruhadarabok és akiknek készültek

A fogyatékkal élők sokféleségét mutatják meg az egymás mellé helyezett divattervezési munkák:
 

• 1. A baleset következtében amputáción átesett modell, a Robotlány, Réka számára készített kapszulakollekció darabjai egy világosan körülírt megrendelésre válaszoló, pret-a-porter öltözékek - Györök Borbála és Nagy Adrienna munkái. A ruhák kialakítása egyszerre ad lehetőséget a lábprotézissel élő viselője számára, hogy az általa vállalt és aktívan alakított társadalmi szereppel öltözéke is összhangba kerülhessen, ugyanakkor a kollekció darabjai minden további nélkül alkalmas és divatos viseletek legyenek más személyek számára is.

 

• 2. Ugyanezt a kettős ambíciót hordozza a tervező Pázmány Lili édesanyja, Gabi számára készített öltözéke, amelynek tervezése során egyszerre tartotta szem előtt a kerekesszékkel élő személy önállóságát segítő funkcionális szükségleteket, ugyanakkor a kortárs divat nyelvén megfogalmazott öltözék tökéletesen érvényes választásnak bizonyul egy ép felhasználó számára is. E két projekt kiváló példa arra, hogy az öltözködés révén miként lehetséges a fogyatékossággal kapcsolatos sztereotípiákat kritizálni anélkül, hogy eközben az emberi különbözőségeket a szőnyeg alá söpörnénk.

 

• 3. Lévai Zsófia és Zepkó Ferenc munkája a nagyfokú testi eltérés vizuális eszközökkel történő tompítását célozza, hogy ezzel elősegítsék viselőjének társadalmi asszimilációját. A képen szereplő modell, Bori kívánsága egy alkalmi viselet volt, ami teret ad a lábak hajlékonyságának és kiemeli annak mozgását.

 

• 4. Ezzel éppen ellentétes irányt követ Török Anna és Vass Csenge, akik egy végtaghiánnyal élő látványtervező, Luca számára művészeti igényű látványöltözékek kollekcióját tervezték meg, melynek darabjai a normalitás/abnormalitás kérdéseit kutatják az anyaghasználat, a kompozíció, a színek és a szabászat eszközei révén.

A tárlatot kezdeményező MOME TransferLab a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem esélyegyenlőségi laborja, kutató- és alkotóműhelye. Interdiszciplináris projektek révén elméleti szakemberek, tervezők, művészek bevonásával igyekszik elősegíteni a fogyatékossággal élő személyek társadalmi integrációját és önrendelkezését. A labor vezetője Dr. habil. Veres Bálint egyetemi docens, a projekt szakmai vezetője Dobi Dóra.

A tárlat 2018. június 10-ig látogatható.